Szembesülés
- Uncategorised
- 2015. augusztus 13.
- Albu Ili
Két teljesen egyforma eset nincs, mint ahogyan nincs két egyforma kapcsolat, mert mindannyian különbüzünk egymástól. Vannak helyzetek, amiket nem lehet könyvből megtanulni, hallomás alapján megtapasztalni. Százszor elolvashatod a Nyomorultak című könyvet sosem tudod milyen a szegénység, ha a bőrödön nem tapasztaltad meg. Ezer rákos beteggel beszélhetsz fogalmad sincs, hogy milyen az, addig, ameddig egy vagy két vagy éppen tucat orvos azt mondja, hogy önnek rosszindulatú elválozása van.
Bárkivel beszélhetsz, történeteket hallgatsz, olvasol és fogalmad sincs arról, hogy milyen az, amikor a gyermeked külföldön él. Ez nem olyan, mint amikor önállósodik és a város másik felébe költözik, vagy éppen egy másik városba 50-100 km-re. Amikor a távolság néhány száz kilóméter, vagy több ezer és valahogy a térképen az a vastag vonal nem csak földrajzi jelölés. Az a vonal valami láthatatlan táguló távolság számodra és akkor igazán tudod, hogy milyen érzés, amikor a gyermeked külföldön él.
Nincs két egyforma megélés, csak közös pontok. Minden megélésben benne van a saját és gyerekünk személyisége, a saját és gyermekünk tudatossága.
Ez a honlap a közös pontok miatt van.
És mik ezek a közös pontok?
A kemény tartás, hogy senki ne lássa, hogy fáj. Az öröm, hogy milyen jól boldogul a gyerekünk. A szomorúság, hogy valami nem sikerül neki. A kétségbeesés, hogy mikor látjuk újra. A hallgatás, ha éppen betegek vagyunk. Próbálkozás, hogy igazán jó szülők legyünk.
Ezekről szól mind ez a honlap.
Ha úgy érzed, hogy szívesen leírod, megosztod megélésedet, a te tapasztalatodat, akkor a "Hasonló cipőben" rovatban megjelentetem. Lehet a Te gondolataid, segítenek azoknak akik épp nagyon vágyódnak a gyermekük után. Várok túlélési tippeket is, hogy hogyan, milyen gondolatokkal lesz könnyebb. Az írásodat az info [kukac] levelekitthonrol [pont] hu címre várom.
Ha látjuk mások megéléseit, a vívódásokat, az örömeket, akkor azzal könnyebb a túlélés. Éljük túl együtt!